Amióta kedvesemmel összeköltöztünk, egyre kevesebb időm jutott a horgászatra.
A kertben akad munka bőséggel, és persze született egy kisfiúnk is...
Ezért az idei nyáron keveset látogathattam meg kedvenc horgászvizemet, vagyis a Dunát.
Így hát egy olyan helyet kellett keresnem, ahol a család többi tagja is jól érezheti magát és a körülmények is megfelelők a számukra. Én pedig horgászhatok! ;-)
A választás a WF szabadidőparkjára esett, ami nemcsak a horgászatot teszi lehetővé, hanem strand, étterem... stb. is egyben. Ráadásul csupán 15 percre van a lakhelyünktől...
Mivel nem vagyok tipikus húshorgász, ezért a strandbelépőnél 100 forinttal drágább pecajegy
(1100 Ft) is elfogadható. (Mivel a halakat visszaengedtük, természetesen nem kellett kifizetni a halat.)
Első alkalommal belefutottunk egy vasárnapi „strandparty"-ba, ami sok változatos programot kínált.
Viszont a nagy forgalom miatt a nagyobbik tavon nem volt szabad horgászhely, ezért a mellette lévő
kisebbik tó partján táboroztunk le.
Amit egyáltalán nem bántunk meg, mivel a másik tavon állítólag csak maszatoltak a potykák.
Sajnos az autóm elég kisméretű jószág, ezért csak a legszükségesebb dolgokat vittem.
(És persze a nagy kupac női és babaholmit...)
Tehát 2 felszerelést (1 úszóst, 1 fenekezőt), egy horgászládát amiben nagyjából elfér minden szükséges apróság,mint pl.: horgok, ólmok, forgók , úszók , és persze a zsinórok /STROFT ABR/
0.18mm az úszós felszerelésre és 0.25mm a fenekezőre)...stb.

A nádassal szegélyezett tavacska a maga 1.5-2m-es vízmélységével elég biztatónak látszott...
Az etetést nem vittem túlzásba,mert gondoltam ilyen vízen amúgy is sok kaját kapnak a pikkelyes barátaink, ezért egy kis zacsi kukoricadarát némi aromával és vízbe áztatott száraz kenyérrel összegyúrtam és kész!
A kaja nagy részét beszórtam a nádas elé és az egyik horogra egy szem csemegekukorica, a másikra kenyérkocka került...
Szerencsére még negyedóra sem telt el és máris beszippantotta valami a kenyeret.
A tettes egy 1.5 kiló körüli tükrös volt, aki természetesen a nádfalba szeretett volna menekülni...

...de nem sikerült neki.

A „nagy" küzdelemtől kissé leizzadtam. :) Pláne a 0.18-as zsinór és a nádas miatt. ;-)
Vagy inkább a nyári kánikula miatt gyöngyözött a homlokom?!
Ezért tartottam egy fél órás szünetet és elmentem a medencékhez úszkálni a családdal.
Miután sikerült lehűtenem magam és a 9 hónapos kisfiamat is sikerült megáztatni a gyermekmedencében, visszatértem a partra...
A második hal sem váratott sokáig a bedobást követően.
Persze őkelme még jobban megizzasztott, mivel nem ponty, hanem egy 4kg-s amúr (Ctenopharyngodon idella) volt a zsinór végén. De azért sikerült megfogni a bestiát.:)

A bestia

De a szomszédom sem tétlenkedett
és hamarosan Ő is akasztott egy valamivel szebb jószágot és megrendelt egy szákolást tőlem
Miközben megszákoltam eme nemes jószágot, a én fenekezőmet is húzta valami,
de mivel megtalált egy nádcsomót,ezért leakadt. 
Mivel sok volt az izgalom az utóbbi órában, ezért ismét családi pancsolásban vettem részt...
Az úszómester:
Béjváccs forevör !!!

A lubickolást követően sikerült megfogni még 2 potykát, meg néhány kárászt...
Tehát panaszra nem lehetett okom.

A családi programok nem mentek az eredményesség rovására...

Volt peca, lubickolás és sok más családi program, és mindez egy helyen.
Negatívumként egyedül a helyhiányt tudom említeni,
ami persze egy vasárnapi strandparty-n nem meglepő jelenség.
De a szabadidőpark alkalmazottai nagyon barátságosak és korrektek voltak, mivel az érkezésünkkor beengedtek körülnézni a horgászhely ügyben, mielőtt fölöslegesen pecajegyet váltanék.
Szerencsére a számozott (ill. nyilvántartott) horgászhelyek között bőven akadnak még kisebb, de jól meghorgászható helyek.

Szerintem jövőre is ellátogatunk erre a helyre, mert itt a horgászat mellett a család (még) nem horgászó tagjai is jól szórakozhatnak...
És reménykedjünk, hogy idővel ők is horgásszá válnak.

Egy másik családi pecahétvége eredménye:

Képgaléria